Szügyhámot, s számot vetettél,
Plazmaíven át gördülő menyét.
Oh jaj annak, akit fekete harsonák kínoznak,
Asszisztense: őrület.
Most hív a csönd,
Ámbár nyugalmat nem találok,
Sistergő háború minden oldalon.
Ablakokra boruló Pantheon mellett
Vad tányérkeringőbe kezdett egy szobor,
(Vele járja táncát hajnali szellő),
STOP!
Kerülve a fényes utcákat
Árnyékom sem lesz feltűnő,
S bűnöm, hogy megszülettem, eltűnő;
Emlékem elsöpri a múló idő,
Mialatt testem poraiból új élet kinő.
Hírek már régóta nincsenek:
Nyugaton a helyzet változatlan.
Szárazon zenélő avar,
Kopott kövön ücsörgő moha,
Házakat feszítő borostyán.
Elemi erő, széthúzó vetület,
Sötét selyem,
A csönd és a semmi.
